Élményeikről Máté anyukája, Móni számolt be nekem nagyon élvezetesen. Leveléből idézek néhány momentumot:
Bocsánat, de inkább az egészet:
:)
Kedves Barátaink!
Két hete hatalmas túrán vettünk részt. Az egész család Egyiptomba utazott. Utunk 8 nap 7 éjszaka volt. Ebből 4 napot hajókáztunk a Níluson, 1 nap sok repülés és 2 nap Kairó. Összességében nagyon jól éreztük magunkat. A hajót mindannyian jobban élveztük, mint Kairót. Luxorba repültünk, ott szálltunk fel a hajóra és a négy nap alatt Aswanig jutottunk le. Hol nappal, hol éjszaka ment a hajó. Mindennap kikötött valahol, ott megnéztük a megnéznivalót és hajókáztunk tovább. Rengeteg gyönyörű templomot és romot láttunk. Aswanban pedig megnéztük a híres gátat, ami hatalmas volt a Níluson. Egyszerűen elképzelnünk is nehéz volt, hogy az a sok rajz, minta, színes és nem színes, hogyan maradt meg ilyen állapotban 2-3 ezer évig. Manapság egy-két év után omlik a vakolat a házakról.
Nagyobb térképre váltás
A sok repülős nap úgy nézett ki, hogy Aswanból elrepültünk Abu Simbelbe, ahol megnéztük II. Ramses két leghíresebb templomát, mondanom sem kell, hogy gyönyörű volt. Egyébként ezt a két templomot az ENSZ segítségével, amerikai, egyiptomi, angol, német és francia szakértők segítségével teljesen „átköltöztették”, mert ha az eredeti helyükön maradnak, akkor víz alá kerültek volna. 4 év munkájával sikerült megmenteniük ezt a két, sziklába vájt templomot. Ezután visszarepültünk Aswanba, mi már ott is maradtunk a reptéren és 3 órás várakozás után repültünk Kairóba. Ott első nap megnéztük Mohamed Ali Király Moszkját, az Egyiptomi Múzeumot, bazárban, szőnyeg és parfumkészítő kis gyárakban voltunk. A szőnyegkészítő telepen a fiúk meglepődve nézték a velük egykorú gyerekeket dolgozni. Hetente 2-3 nap, napi 2-3 órát dolgoznak 8 éves koruktól kezdve. Ezért nagyon minimális fizettséget kapnak, cserébe megtanítják őket írni-olvasni. Úgy járt a kezük, nem is tudtuk követni, mikor milyen színnel szövik a szőnyeget. Második nap pedig a várva várt Piramisok és a fiúknak tevegelés.
A legizgalmasabb az volt az egészben, hogy a fiúk nem tudták, hogy hova megyünk. Ákos minden vágya volt, hogy egyszer elmenjünk Egyiptomba. Mivel mi megígértük neki, hogy majd ha 10 éves lesz, (bízva abban, hogy úgyis elfelejti) az idén 10 éves lesz, így betartottuk az ígéretünket. Ők azt hitték, hogy Dél-Franciaorszába megyünk. A repülőn, ahogy közeledtünk, többször bemondták, hogy még ennyi meg annyi idő van Egyiptomig. Ákos folyamatosan:
- Mami, mami, azt mondták,hogy Egyiptom! Nem hallottad?
- Ááááá! Dehogyis! Biztos rosszul értetted.
Erre Máté kinéz az ablakon:
- Mami, itt annyi homok van. Miért van itt annyi homok?
A reptéren ki van írva: National Bank of Egypt. Ákos olvassa, de még mindig nem esik le a tantusz.
Csak a hajóhoz közeledve, amikor Gyuszi közölte velük, hogy az a folyó a Nílus, akkor kaptak a fejükhöz.
A fiúk nagyon hősiesen viselkedtek. A hajón mindenki el volt ájulva tőlük. Rajtuk kívül más gyerek nem volt. Egész héten egy nyávogás, nyafogás nem volt, pedig néha mi is összeestünk olyan fáradtak voltunk. Semmilyen hányásos-hasmenéses betegséget nem szedtünk össze, amitől pedig nagyon tartottunk. Szóval nagyon jól sikerült.
Ma reggel utaztak el a fiúk három napos iskolai táborba. Már nagyon várták, annyira készültek rá. Máté is, hiszen ő nagyon irigyelte Ákost tavaly. De Panne nevezetű városba mentek, ami a belga tengerpart és a francia határ találkozásánál van. Nagyon jó programot állítottak össze nekik. Remélem élvezni fogják és az időjárás is kegyes lesz hozzájuk.
Itt csak 27-én van vége az iskolában, eléggé elhúzzák a végét. Otthon gondolom már mindenki vakáció előtti lázban ég. Kívánunk mindenkinek nagyon kellemes nyarat, jó pihenést, nyaralást!
Puszi a fiúk nevében is,
Móni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése